Kincsek a családi archívumból II.

Kategóriák

Archívumunkban, dédnagyapámtól örökölt tárgyak között találtunk 1905-ből származó Osztrák-Magyar 20 és 100 koronás bankjegyeket, sőt, egy 1848-as 5 Ft-os Kossuth bankót is. Erről jutott eszembe, hogy írjak a szekszárdi paraszt-polgár társadalom 1848-as szerepéről.

De kezdem jóval előbbről azzal, hogy az XVIII. század első felében Szekszárdra betelepülő svábok, ma már tudjuk – mint a családunk esetében is kiderült – hogy köztük bajorok, gyorsan megszokták az új hazát és mintegy 100 év alatt asszimilálódtak, nemzeti érzelmű magyarrá váltak. Természetesen ez nem mindenhol történt így, hiszen egy eldugott Tolna megyei zsákfaluban, az idősebb svábok a mai napig törik a magyart, de Szekszárd és más frekventáltabb környezetben élő települések esetében mindez gyorsan lezajlott. Szekszárd – római kori nevén Aliscáig visszavezethető – 2000 éves történelmében, stratégiai szempontból fontos útvonal mentén élte az életét. Alisca a Duna mentén jelentős állomás volt a Római birodalom belsejéből Aquincumig vezető út mentén, egyben helyőrség a birodalom keleti határán. Későbbi időkben sem csökkent a jelentősége, hiszen különösen a középkorban rendkívül fontos hadiút közepén helyezkedett el, Eszék és Buda között. Képletesen 1526-ban a városon keresztül vonult II. Lajos seregével Mohácsra, majd néhány hét múlva Szulejmán Budára, melyet emléktábla is őriz a mai Béla király téren.    

Mindezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy a várost egész történelme során gyorsan és közelről érte minden történelmi, társadalmi hatás, így mindenkori lakói viszonylag felvilágosultak, jól értesültek voltak. Aktívan részt vettek a város politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében. Nem véletlen, hogy a XIX. században két ősöm is betöltötte Szekszárd város bírájának tisztségét és későbbiekben többen tagjai voltak a város képviselőtestületének. Színjátszó és olvasókörük volt, technikai téren a korhoz és lehetőségekhez képest fejlettek voltak, mindezt bizonyítja a dédszülők mezőgazdasági eszközei vagy az, hogy a családunk egyik tagjának már a XX. század első felében volt saját fényképezőgépe, melynek eredménye a borcímkéinken is látható. Nem véletlenül nevezték a szekszárdiakat paraszt-polgároknak.

Visszatérve 1848-hoz: Vitéz Vendel István a város valamikori polgármestere kezelésében, 1941-ben született a „Szekszárd Megyei Város Monográfiája” című kötet. Rendkívül részletes és átfogó képet ad Szekszárd mindenkori történetéről, melyben őseim gyakori szereplők. A 48-as szabadságharc városi érintettségét elemezve leírja, hogy a szekszárdi paraszt-polgárok jelentős létszámban önként jelentkeztek Kossuth seregébe. Az önkéntesek névsora szerepel a könyvben, köztük az én családfám egyik tagja, Eszterbauer József. Érdekes, hogy a névsort Vendel István milyen dokumentumból kerítette elő. A szabadságharc leverését követő Bach korszak terrorja alatt ildomos volt titkolni a 48-as szereplést, ezért a volt szekszárdi bakák megalakítják a „Szekszárdi Dalárda” nevű fedőszervezetet. A tagjaikat nem szép baritonjuk alapján válogatták, hanem az önkéntes 48-as honvédeket gyűjtötték soraikba. Későbbiekben, az 1867-es kiegyezést követően már le lehetett dobni a láncokat és a dalárdának megadták azt a nevet, ami megilleti: „Tolna Vármegyei Honvédegylet”, melynek első elnöke a törökországi száműzetésből hazatérő Perczel Mór volt és 173 tagot számlált. Annyit tudunk a szekszárdiak ’48-as szerepéről – bár nem biztos forrás – hogy a Habsburgok által fellázított szerbek ellen bevetett alakulatban harcoltak. Ha így volt, nem lehetett egyszerű dolguk a „vadrácok” ellen.

A társadalom úgy, mint ma, akkor is megosztott volt, ádáz küzdelem zajlott Kossuth és Széchenyi illetve pártjaik között, mindez egy ilyen kisvárosban is tetten érhető volt. Szekszárd neves személye, Augusz báró egyértelműen Habsburg párti volt, ezt dokumentumok és későbbi pályafutása is bizonyítja. Persze ez nem jelentette azt, hogy nemzetellenes volt, szerette a hazáját és sokat tett érte. Még őseim között is lehetett megosztottság, szépapám Prejmeier Gáspár a szabadságharc kitöréséig Szekszárd Város bírája volt, de a forradalom alatt már nem ő töltötte be ezt a tisztséget. Mit ad Isten, a szabadságharc leverését követően ismét ő a város bírája, szerintem ezt nem kell megmagyarázni.

Következő részben a sváb-bajor elődökről lesz szó, mármint azt a keveset osztjuk majd meg, amit tudunk róluk…

Az igazolt szekszárdi honvédek, a Tolna Megyei Honvédegylet – előzőleg Szekszárdi Dalárda – névjegyzéke: