Barion Pixel

Szomszédunkban Báró Augusz Antal présháza…

Kategóriák

…ahol Liszt Ferenc kóstolta a szekszárdi borokat.

Báró magurai Augusz Antal Imre (Szekszárd, 1807-1878) színházvezető, mecénás, a Szent István-rend vitéze. A köznemesi magurai Augusz család sarja. Édesapja, magurai Augusz Antal (1779-1834), tolnai postamester, majd köztiszteletben álló főbíró, édesanyja, nemes Zsigmond Zsófia (1782-1823) volt. Kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait, először Budán, majd 1826-tól mint a pesti egyetem törvénykarának tagja. Ugyanebben az évben kinevezték Tolna megye aljegyzőjévé. A pozsonyi országgyűlés után, amelyen Dőry Vince akkori követ és alispán alkalmazásában állt, hazatért Szekszárdra, és a város ügyeinek szentelte idejét. 1836-ban Németországban, Franciaországban, Angliában és Svájcban gyarapította bortermeléssel kapcsolatos ismereteit. 1839-től barátság fűzte Liszt Ferenchez, akinek legfontosabb pártfogója volt Magyarországon. 1843–tól 1848-ig Tolna vármegye alispánja volt, a szabadságharc ideje alatt a közélettől visszavonult. 1849. augusztus 20-án császári és királyi kormánybiztosnak nevezték ki Tolna megyében, majd az év októberében Tolna-, Baranya- és Somogy megyék kerületi főispáni titulusát is megkapta. 1850. augusztus 21-én a Szent István-rend vitézévé avatták, és a bárói méltóságot is elnyerte. 1850. novemberben Pest kerületi főispánja lett, 1852. novemberben pedig a budai császári és királyi helytartósági osztály alelnökévé választották. 1854. december 15-én a pápa a Krisztus-rend vitézévé választotta. 1852 és 1859 között töltötte be a budai Helytartósági Osztály alelnöki tisztjét, valamint 1851–től, 1858-ig a Nemzeti Színház működtetésére létrehozott bizottmány, az ún. Comité elnöke volt. 1867-ben megalapította a Budai Egyházi Zeneegyesületet. 

Augusz és Liszt barátsága

A művész négyszer (1846, 1865, 1870 és 1876) volt Augusz Antal vendége Szekszárdon, az Augusz-házban. Itt került először érintkezésbe a vidéki társadalommal. Liszt ennek hatására eszmélt rá, hogy Magyarországhoz tartozik és zenéjével a magyar nemzetet hivatott szolgálni. Itt alkotta meg Augusznak dedikált VIII. rapszódiáját, a Magyar Rapszódiát. Augusznak nagy szerepe volt a Liszt Esztergomi miséjének elfogadtatásában és bemutatásában egyaránt. Szintén az ő javaslatára bízták meg Lisztet Ferenc József királlyá koronázásának alkalmára a Koronázási mise elkészítésével, melyet a jeles napon, 1867. június 8-án mutattak be. Liszt harmadik szekszárdi látogatásakor a művész születésnapját a lakosság fáklyás felvonulással köszöntötte, próbálták rábírni, hogy végleg maradjon Magyarországon. Augusz Antal közbenjárására történt az is, hogy Lisztet kérték fel 1873-ban a Zeneakadémia megszervezésére. 1878-ban Liszt így írt régi barátja haláláról: „Augusz elvesztése a legfájdalmasabban érint. Az esztergomi mise első előadása óta – több mint húsz éve – lélekben egyek voltunk. S ugyancsak ő volt, aki elhatározásomban, hogy magamat Budapestre kötelezzem, különösen megerősített.”

A Szekszárdi mise születése

Szekszárdi mise (vagy Férfikari mise) Liszt Ferenc férfikarra és férfi szóló énekesekre írt, orgonakíséretes miséje. Első változatát 1848-ban, második változatát 1869-ben komponálta. Bemutatói 1852-ben Weimarban, illetve 1872-ben Jénában voltak. A változatok nyomtatásban 1853-ban, 1869-ben és 1870-ben jelentek meg. A mise műjegyzékszáma S.8. Liszt behatóan tanulmányozta a 16. századi mesterek, elsősorban Palestrina és Lassus egyházzenei munkásságát. Jóbarátjának, Augusz Antal bárónak, 1855. január 27-én írt levelében arról számolt be, hogy „…csak úgy, a véletlenre bízva magam, néhány éve (Breitkopf és Härtelnél, Lipcsében) kiadtam egy férfikari misét orgonakísérettel, egy Pater nostert meg egy Ave Mariát, hogy belső, szívbéli szükségletemnek eleget tegyek, mert ez számomra előbbre való bizonyos külső előnyöknél”. Ez volt Liszt első miséje, amit egy másik, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnőnek írt levelében „messe grégorienne”-nek nevezett, a benne felhasznált gregorián dallamok okán. Ennek a misének az átdolgozott változatát ajánlotta fel Liszt később, 1869-ben, az újonnan épült szekszárdi újvárosi templom felavatására. Ezt a Liszt szavaival „lényegesen javított és egyszerűsített” miseváltozatot nevezzük ma Szekszárdi misének (annak ellenére, hogy ezt a misét Liszt életében elő sem adták a városban). Liszt tulajdonképpen egy vadonatúj misét akart komponálni a templom felszentelésére („ma messe Sexardique”), amit Augusznál, Szekszárdon akart megírni, de ez a terve végül időhiány miatt nem valósult meg. A templom felszentelésekor, 1868. szeptember 25-én, a Magyar koronázási miserészleteit adta elő a Budai Dalárda. A Szekszárdi misét a városban csak csak 1978-ban, Augusz Antal halálának 100. évfordulóján adták elő. Az első, Missa quattuor vocum ad aequales concinente organo című miséjét, amelyre Augusznak írt levelében hivatkozott, Liszt 1848-ban írta. Ezt a misét 1852. augusztus 15-én mutatta be a weimari katolikus templomban, mégpedig a Francia Köztársaság elnöke, Charles-Louis Napoléon Bonaparte, a későbbi III. Napóleon francia császár tiszteletére (Liszt és Napoléon kölcsönösen tisztelték és nagyra tartották egymást). Az első misét Liszt legközelebb 1969-ben vette elő, és átdolgozva akarta Szekszárdon bemutatni. Az első, a kórus és a szólisták számára kihívást jelentő változathoz képest egyszerűsítette a férfikar feladatát (a szekszárdi dalárdával akarta előadatni), az énekesek szólamán is könnyített, de még az orgonaszólamot is lazábbra vette, ami elsősorban a kíséretet adja, viszonylag kevés tematikus anyagot játszik. Mindezzel a miséjét a templomi ideálhoz, a napi templomi gyakorlathoz közelítette, a hossza is csak mintegy félórás. Érdekes, hogy a Szekszárdi mise 1848-as és 1869-es változata az első és az utolsó Liszt miséinek sorában. 

A mű szekszárdi előadására tehát nem került sor, de ezt a változatot Liszt 1872. június 26-án bemutatta Jénában. Ezt a változatot Messe pour voix d’hommes címmel 1869-ben a Repos kiadó jelentette meg (ajánlása Albach, eszterháziferences rendi páternek szólt), illetve Messe für Mannerchor címmel 1870-ben a lipcsei Breitkopf und Härtel adta ki. 


A Szekszárdi Újvárosi Templom, mely az Augusz présházzal egy időben épült. A présház építőmesterei azonosak voltak a templom építőivel.

0