A bor minden ajtót megnyit: Habsburg Ottó látogatása pincénknél

Kategóriák

2009-ben, 97 éves korában járt nálunk IV. Károly magyar király fia és trónörökös, Habsburg Ottó (1912-2011). Teljes nevén Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen.

Paksi Atomerőműben tett látogatásának része volt egy szekszárdi borkóstoló és vacsora, melynek helyszínéül a mi vendégházunk volt a szerencsés kiválasztott. Ezzel együtt egy riportfilmet is készített vele az akkori Pixel TV a kóstolópincénkben. Helyezkedtem, hogy a vacsoránál közelében legyek. Érdeklődési köröm egy részét a történelmi témák teszik ki, így nagy izgalommal vetettem bele magam a beszélgetésbe. 97 évesen fantasztikus fitt észjárással, kiváló magyarsággal, kapásból válaszolt minden kérdésemre, mint ahogy a riportfilmben is tette, amit itt nézhettek meg: https://www.youtube.com/watch?v=Q9C-1fC_MPo Humora sem hagyta el, nézegette borcímkéinket és azonnal kérdezte, kik szerepelnek rajta. Közöltem, hogy nagyszüleim, dédszüleim, de válaszomat a XVIII. század első felében betelepülő őseimmel kezdtem. Elmondtam, hogy „az Ön egyik őse, Mária Terézia uralkodása idején települtek be sváb/bajor földről. Gyorsan, mint egy száz év alatt asszimilálódtak, magyarrá váltak és 1848-ban önként álltak be Kossuth seregébe, harcolva a szabadságért és az osztrákoktól való függetlenségért”. A humoros válasz nem késett: „Ez nem létezik, mi soha nem harcoltunk a svábok ellen”, mondta mosolyogva.

Egyébként valóban szerepel egy Eszterbauer József a családfámban, aki a Szekszárd Város Monográfiája című helytörténeti könyvben sok más szekszárdi paraszt-polgárral együtt felsorolásra került a 48-as seregben önként katonáskodók névsorában. Nem biztos információ, de helytörténészek szerint a szekszárdiak egy olyan alakulatban szolgáltak, akiket a délvidéken vetettek be az osztrákok által fellázított szerbek ellen. Állítólag nem voltak túl sikeresek, de legalább megtették, amit a haza követelt.

Habsburg Ottó, a trónörökös, jóízűen fogyasztotta el a vacsorát és mértékkel, de a borokat is kóstolgatott. Úgy láttam mindennel elégedett volt és vidáman mesélte az emlékeit, többek között tisztán emlékezett édesapja 1916-os koronázási ünnepségére, ahol a mellette ülő Bolgár király untatta különféle teológiai magyarázatokkal.

Habsburg Ottó 1912-2011

Politikus, közíró, az Európai Parlament volt tagja, a Páneurópai Piknik egyik kezdeményezője. A Adenauer–Schuman–De Gasperi-féle Európa-eszménynek képviselője és szorgalmazója. Az utolsó Habsburg-trónörökös. A 20. század első felében az uralkodóházat detronizálták, Ottó évtizedekig igényt formált a trónra, 1961-ben azonban lemondott osztrák trónöröklési jogáról, hogy Ausztriába beléphessen, aminek ez volt a feltétele. Apja halála után Magyarországon II. Ottó örökös király néven ismerték el őt a legitimisták. Az alsó-ausztriai Reichenau an der Rax közelében levő Wartholz villában született az utolsó osztrák császár és magyar király (IV. Károly) gyermekeként és legidősebb fiaként. Édesanyja Zita Bourbon–parmai hercegnő, császárné és királyné volt. Keresztapja I. Ferenc József, Magyarország 1867-ben megkoronázott apostoli királya. Keresztanyja, az anyai nagyanyja, Mária Antónia portugál infánsnő. Édesapja száműzetésében, az udvari papja, dr. Zsámboky Pál lett a nevelője. Egyetemi tanulmányait a Leuveni Egyetemen végezte Belgiumban, ahol 1935-ben megszerezte a politika és társadalom-tudományok doktora címet.

Habsburg Ottó a születésekor, 1912-ben még a trónöröklés sorrendjében a harmadik helyen szerepelt az apja nagybátyja, Ferenc Ferdinánd és az apja mögött, akinek trónra kerülésével (1916) viszont már automatikusan az első helyre került. Apjával ellentétben, aki csak feltételezett trónörökös volt, akár kiüthette volna a helyéről az az eshetőség – még ha erre kicsi esély is volt – hogy az 1914-ben 84 éves I. Ferenc Józsefnek még egy fia született volna egy újabb törvényes és egyenrangú házasságból. Ottó nyilvánvaló trónörökös volt, azaz őt semmilyen más később születő testvér vagy családtag nem előzhette volna meg a trónöröklési sorban. Apját, IV. Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) Magyarországon 1921-ben megfosztották a trónjától, ezzel Ottó is jogilag elvesztette a trónörökösi címét. Ottó azonban egészen a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben. A háború idején Washingtonban tartózkodott Roosevelt elnök környezetében. Kállay, majd a Lakatos kormány az amerikai megbízottaival együttműködve, a lisszaboni magyar nagykövetségen keresztül – testvérével, Habsburg Károly Lajossal együtt – próbált közvetíteni a kiugrás érdekében.

1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. március 31-én maga Habsburg Ottó trónörökös, az utolsó császár legidősebb fia, a család feje is aláírta az osztrák trónigényről való lemondását, ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett (a „Habsburg-válság”), ez több évig késleltette hazautazását. Az osztrák közigazgatási bíróság végül Habsburg Ottó javára döntött, aki 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába.

Európai politikus

A Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Számos írása jelent meg, több európai nyelven: az Adenauer, Schuman és De Gasperi által szorgalmazott kereszténydemokrata, egyesült Európa-eszményt képviselte egész életén át. Aktívan kísérte az 1988–1989. évi kelet-közép-európai változásokat: Pozsgay Imrével együtt kezdeményezte az 1989-es Páneurópai Pikniket, amelynek fontos szerepe volt a magyarországi vasfüggöny lebontásában. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, ennek keretében Magyarország csatlakozásáért. Politikai tevékenységére jellemző, hogy a Kárpát-medencében szinte minden országban ugyanazt a beszédet mondta el az illető ország nyelvén. A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választásának lehetőségét, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.

Házassága, gyermekei

Ottó főherceg 1951.május 10-én, vette feleségül Regina szász–meiningeni hercegnőt (1925–2010). Hét gyermeke született. Fia, Habsburg Károly főherceg – a magyar legitimista csoportok álláspontja szerint Magyarország királyi- és Ausztria császári trónjának jogos örököse – 1961-ben született Bajorországban. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben. A Magyar Vöröskereszt elnöke (2004–2012). Feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel és három gyermekükkel (Zsófia, Ildikó, Károly), 2000-től a Budapest melletti Sóskúton és a bajorországi Pöckingben éltek.

Habsburg Ottó felesége, Regina főhercegné (Regina Helene Elisabeth Margarete Prinzessin von Sachsen-Meiningen) 2010. február 3-án 85 éves korában hunyt el, Habsburg Ottó 98 évesen, 2011. július 4-én, hunyt el, ugyanott ahol felesége. Földi maradványait a bécsi kapucinus kriptába, szívurnáját július 17-én, Pannonhalmán helyezték örök nyugalomra ökumenikus áldás keretében. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a szertartáson beszédében arra emlékeztetett, hogy Habsburg Ottó mindvégig hű volt ahhoz, amit bencés diákként tanult. Hitvalló katolikus keresztényként, európai műveltségű politikusként „magyar szívvel érző nagyszerű emberként” és jó családapaként élt.