Régi barátság fűz az Omega együtteshez, melynek eredményeként három alkalommal léphettem velük színpadra basszusgitárral. Ezzel együtt három Omega bor is született az elmúlt években, az első 2007-ben az Omega 45 éves születésnapjára, a második 2018-ban a Testamentum lemez beharangozójaként, majd a harmadik 2020-ban, a Testamentum megjelenésének tiszteletére, melyet a lemezzel azonos névvel hoztunk forgalomba.
Gyermekkoromban szüleim unszolására zeneiskolába jártam és hegedültem, a tanultakat később egy amatőr rock zenekarbasszusgitárosaként hasznosítottam. 13 évesen a legkedvesebb karácsonyi ajándékom a szüleimtől kapott „Éjszakai országúton”című lemez volt. Minden zenei műfajt szeretek, de a Hard Rock időszakban szocializálódtam, így természetes, hogy 1972-ben látva egy „Élő Omega” koncertet, örökre a rajongójukká váltam. Otthon gitáron, dobon, zongorán az ő számaikat gyakoroltam.
Meckyvel 1996-ban találkoztam először személyesen. Az akkori vállalkozásom egy alkalommal szponzorálta Mecky helyi TV-s szereplését. A műsorban az volt a fő attrakciónk, hogy egy labdát fejelgettünk egymásnak a riporter feje felett oda és vissza – én elég bénán – de Meckyn látszott, ért valamit a focihoz. Olyan izgatott voltam, hogy a szünetben nem mertem vele beszélgetést kezdeményezni. Ezt követően csak 2007-ben kerültem a közelükbe, a 45 éves jubileumi koncertre készített boromat küldtem be az öltözőbe és azonnal jött vissza az üzenet, szeretettel várnak, menjek be. Én talán túl szerényen kint maradtam, nem akartam tolakodni.
Igazából 2010-ben indult a barátkozás, egy szekszárdi koncertet követően a borpincénkben megvendégeltük a csapatot vacsorával és borkóstolóval. Soha nem felejtem el, amikor a koncert után fáradtan, megtörten megjelentek. Rögtön szabadkoztak, holnap fellépésük lesz Gödöllőn, ezért csak gyorsan bekapnak valamit és menniük kell. Kicsit csalódott voltam, de kivágtam magam és feltettem a kérdést, „akkor ne is menjünk le a pincébe bort kóstolni?” Mind akikbe villám csapott, láttam a felderülő tekinteteket és egy csodálatos este lett az eseményből. A hajnali delíriumban Ken Hensley koncertet néztünk a vendégházunk kivetítőjén.
Ezt követően egyre gyakrabban kerestük az alkalmakat a találkozásra Szekszárdon, Balatonon, Budapesten és az ország különböző részein. Születésnapok, nyaralások, koncertek szinte havi rendszerességet kínáltak erre lehetőséget.
Soha nem felejtem el, amikor 2012-ben Misi az 50 éves koncert kezdése előtt 15 perccel személyesen várt az Aréna előtti művész bejáratban tiszteletjegyekkel. Kicsit szégyelltem magam, hogy megvárattam, hiszen percek múlva már színpadra kellett állnia. Emlékszem azért arra még volt ideje, hogy elmondja milyen izgatott, 13 ezer ember, az Omega mellett szimfonikusok, kórus. Láttam rajta, életük egyik legnagyobb kihívása ez a koncert.
Mecky és Laci 70. születésnapját a Takler pincében, a 75. születésnapjukat nálunk ünnepeltük nagy társaságban, fantasztikus hangulatban, aki ott volt soha nem felejti el. Vendég lehettem Mecky saját otthonában tartott szűk családi és baráti körben megtartott születésnapokon és 2018-ban az esküvőjén Balatonaligán is.
2014-ben nagyszabású avatóünnepséggel készültünk látványpincénk felavatására. Megadtuk a módját és a művészvilágból több közismert személy között természetesen meghívott volt az Omega is. Egy helyi zenekar húzta a talp alá valót. Trunkos András, a zenekar menedzsere előzetesen mondta nekem: „János, legyen jó hangtechnika, világítás és füstgép. Az Omega nem szokott házibulin fellépni, de a te kedvedért éjfél után játszani fognak néhány számot”. Éjfélkor indult a füstgép és a csapat beállt a hangszerek mögé, sőt én is beállhattam a gitárommal. Óriási élmény volt.
Ezt követően Mecky a következő kérdést tette fel: „János, nem lenne kedved kipróbálni nagy koncerten is”. Első meglepetésemben csak dadogtam. Hát persze, persze, nagy örömmel, de tudtam, a színpadon majd zabszem effektus lesz úrrá rajtam. Három koncert lett belőle, Siófokon, Balatonfüreden és Szekszárdon. Micsoda érzés volt a színpadon állni és hallani, ahogy az Omega előadásában az én basszusgitárom „böfög”. Azt sem felejtem el, amikor az öltöző ajtajában az illetéktelenek előtt utat elálló hústorony azt mondta, te nyugodtan bemehetsz, hiszen tagnak számítasz.
Meghívásukra velük tartottam egy németországi turnén és láthattam, micsoda óriási tábora van az együttesnek odakint is. Creedenece, Nazareth és Bob Geldof voltak a társfellépők, de az Omega kapta a fő műsoridőt, az említett nevek mellett ők voltak az elsőszámú attrakció. Közvetlen közelükből, az öltözőből szemlélhettem a készülődést és ismerhettem meg a többi legendát. Élmény volt részese lenni egy ilyen turné hangulatának, a zenészek egymás közötti viccelődéseinek, ugratásainak, mindig tele voltak jó kedvel, humorral.
Mindenek csúcsa volt, amikor a 60. születésnapomon játszott az Omega. Sokan voltunk és azt mondtam, szeretnék vendégeimnek és magamnak valami maradandó élményt nyújtani. András bíztatott: „Leküldöm egy kamionnal a cuccot, színpadot, profi hangosítást, fényeket” minden készen állt egy nagy dobásra. Szekeres Tamás, Kati, Albi, Ciki, Vivien összeálltak egy jazz-rock formációra, órákig élvezhettük a játékukat, majd az éjfél utáni emelkedett hangulatban felment Mecky, Laci és Elefánt is a színpadra. Én a sok áldomást követően már nem vettem kezembe a gitárt, de néhány percig Meckyvel közösen énekeltem, valószínű nem emeltem az előadás színvonalát.
Na és a szüretek az Omegával, mindig azt éreztem, ők mindenféle sztárallűr nélküli aranyos, közvetlen emberek. Sok közismert személy megfordult már a borászatunknál, de nem mindenkinél éreztem ezt a közvetlenséget, természetességet.
Meckyvel és Andrással gyakorta beszélünk és találkozunk, már sok éves hagyomány, hogy Mecky minden év december 24-én délután eljön hozzánk Szekszárdra – esetenként Cikit és másokat is hoz magával – hogy a karácsonyi halászlémből vigyenek haza a családtagjaiknak. Ezek talán az év legvidámabb órái, amikor a bogrács felett borozgatva törnek elő belőlünk a vidám történetek. Mecky mindig jókedvű, vidám, mint egy 20 éves, tele reményekkel, tervekkel és büszke vagyok rá, hogy mindezt megosztja velem.
Laci – Isten nyugosztalja – szokásához híven, gyakran a legváratlanabb időpontban hívott telefonon, de mindig nagyon örültem neki. Kifogyhatatlan volt a szóból és a sztorikból.
Ciki nagy gonddal választotta ki a dobszerkómat, még a hangszerüzletből is elhozta nekem, így azóta esténként dobolással vezetem le a napi munkában felgyülemlő feszültséget.
Elefánt látszólag csendesebb, visszahúzódóbb, de nálunk mindig feloldódik.
Szekeres Tamással, Szőllőssy Katival, Földi Albival, Csordás Leventével, a Roadok atyja Tookos Zolival a közösen eltöltött programok mindig élményszámba mentek.
Szeretett barátomhoz, Misihez rengeteg emlék fűz, sajnos ezek már a múlt részei. Hajózások, fűrdőzések a Balatonon, halászlé nálunk, lecsófőzés náluk. Mikuláskor télapónak öltöztünk Meződi Faterral hármasban, mindezek rendszeresek és megunhatatlanok voltak. Emlékezetes, hogy az első Omegás szereplésem előtti napokban Misiéknél voltunk vacsorán, ekkor már Mecky és Misi között nem volt felhőtlen a kapcsolat, így Misi már nem szerepelt az Omegában. Dilemmában voltam, hogy mondjam meg neki, fellépek az Omegában. Rászántam magam és meglepetésemre a véleménye nagyon pozitív volt és azt mondta, „Óriási, eljövök, megnézlek”. Beült a nézőtérre és megnézte a koncertet, majd a végén megdicsért, sőt az egész előadás tetszett neki, bár azt mondta kicsit túl volt hangosítva. Az Omegások csak a koncert végén tudták meg, hogy Misi ott ült a nézőtéren. Úgy éreztem, Meckyvel és Misivel is olyan szintre jutott a barátságunk, hogy talán tudok közvetíteni a béke érdekében. Majdnem sikerült, Misi és Mecky is beleegyezett, „Ok, mi hárman Mecky, Misi és te leülünk Balatonföldváron a Publicba” mondták mindketten. Nem hittem a fülemnek, két ilyen rock félisten között legyek moderátor? Aztán egy banánhéjon csúszott el a találkozó, a miértet már örökre titokban tartom, mint ahogy azt is, mi volt köztük a feszültség fő forrása, mert sajnos mindennek már nincs jelentősége.
Mecky, az örök fiatal, a történtek ellenére és ebben az áldatlan járványhelyzetben még mindig tervez. Igaza van, az Omega él és örökké élni fog!
